A hónap pénze: II.András denár, Eőlap: +ANDREAS REX, középen A-B-C, Hátlap: háromtornyú várkapu vonalkörön belül. Referencia: Huszár 206, C I. 171, Éh 129. 

A XIII. század a magyar pénzverésben a friesach-i denárok térhódításának ideje, amely jól tükröződik II.András pénzverésében. A XI. század pénzei számos külföldi leletben is előfordulnak, mutatva a kora Árpád-kori denárok nemzetközi pénzforgalomban elfoglalt előkelő helyét. A XII. század már elhozza a pénzrontás korát, a század vége felé már 0.144 g ezüsttartalmú denárok készültek, melyek már kiszorultak az európai pénzforgalomból. A század első felében jellemzően terménygazdálkodás folyt az országban, így a pénzek forgalma csekély volt, jellemzően veretlen ezüstben ment az elszámolás. Később, elsősorban III.Béla idején sokkal intenzívebbé vált a kapcsolat Bizánccal, ami a kereskedelem jelentős élénkülését hozta. A kereskedelem pénzforgalmának kielégítésére beáramlottak az országba a jobb minőségű, jelentős ezüststartalmú friesach-i denárok. Az egész országban elterjedt pénztípus lett, Erdélyen át az északi részeken keresztül szinte mindenhonnan kerültek elő a leletekből, sokszor önállóan a kor magyar típusai nélkül is. Kétféle súlyba verték őket, 15 latos ezüstből, ami 938-as finomságot jelentett.

II.András képen látható típusú pénze átmenetet képez a korábbi típusok és a friesach-i veretek között. Előlapja megegyezik az éh130-al amely sokban hasonlít elődje, III.Béla több veretéhez. Hátlapja azonban már háromtornyú várkaput ábrázol mely friesach-i mintájú. Az éremkép változása nyilván annak köszönhető, hogy újra bizalmat akartak kelteni a hazai veretű fizetőeszközben a lakosság és a kereskedők körében. András idejében jelentek meg az obolusok, pénzei a metrológai adatok alapján négy súlycsoportba sorolhatók. A fenti átmeneti típus még könnyebb pénzláb alapján verték, az aranybulla 1222-es megjelenését követően már nehezebb pénzláb szerint hozták forgalomba az új típusokat. Végül 1230-tól ismét súlycsökkenés, ezzel együtt pénzrontás következett be.